Légy messze bár, mindig itt a helyed;
nem juthatsz túl gondolataimon,
S én velük vagyok, ők meg teveled;
S ha alszanak, fölkölti arcod éke
Szívemet szívem és szemem örömére.
(Shakespeare)
Sorsunk egybeforr,
együtt megyünk tovább.
Az élet viharában
te vigyázol rám.
Köszönöm, hogy szeretsz,
s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod
az életed velem."
(Vörösmarty)
Igézve álltam soká, csöndesen,
És percek mentek, ezrével jöttek
Egyszer csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetożdtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zubogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek.
(Tóth Árpád)
"Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
elrévedezni némely szavadon,
mint alkony ég felhőjén, mely ragyog,
és rajta túl derengő csillagok."
(Juhász Gyula)
„Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e
Világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed
Kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó
életednek…”
(Móra Ferenc)
„… a szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály;
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.”
(Vörösmarty Mihály)
„Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, énmagam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.”
(Balzac)
"Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
Benned születnek gondolataim,
Szavaim lángját lelked tüze szítja.
Nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
Csak a leszállt nap fényét veri vissza!"
(Michelangelo)
